A program névadói: a Bezerédj család
„Tanulhatnál ebből jó magyarom”: írók Tolna megye két nagy fiáról

Forrás: Tolnai Népújság, 2001. február 27., 5. oldal.
A 2016. augusztus 27-i Bezerédj Pál-emléktúrához kapcsolódó újságcikk.
Az átiratban feloldottam a sorvégi elválasztásokat. A (…) jelölések az újságcikkben is szerepelnek.

Bezerédj István (1796–1856)

„Lehetetlen meg nem emlékezni Bezerédj István még egy irányú tevékenységéről, ha hozzávetőlegesen is teljessé akarjuk tenni a képet, amelyet róla gazdasági szempontból rajzoltunk meg, és ez a selyemhernyó-tenyésztés felkarolása. Nem volt kezdeményező e téren, hiszen már Mária Terézia alatt is volt némileg szervezett selyemtenyésztés Magyarországon, azonban ez a mozgalom többszöri feléledés után a XIX. század elején végleg hanyatlásnak látszott indulni. Bezerédj helyesen meglátta ennek a termelési ágnak mindkét irányú fontos és kedvező gazdasági és szociális hatását, tudniillik, hogy úgyszólván költség nélkül, házi munkával a külkereskedelem szempontjából értékes és nemzetközi kelendőségnek örvendő árut lehet előállítani és másrészt, hogy a legszegényebb néposztály, egyébként a mezőgazdaság keretében hasznosíthatatlan idejének felhasználásával úgyszólván beruházás és költség nélkül állandó tisztességes keresetre tehet szert. A maga szokott energiájával és lelkiismeretességével nyúl hozzá Bezerédj ehhez a témához is és egyrészt agitál a szederfaültetés és a selyemhernyó-tenyésztés népszerűsítése mellett, ugyanakkor pedig Hídján mintaszerű tenyészetet létesített, amelyet később feldolgozó berendezéssel is kiegészít úgy, hogy úgy ő maga, mint később özvegye számos díjban és egyéb kitüntetésben részesült a Hídján termelt selyem révén.

(…) Bezerédj István nem volt a szó mai értelmében vett közgazda, nem támaszkodott különösebb gazdasági ismeretekre és elméletekre, mint ahogy nem is volt teoretikus általában. Mégis többet tett a szabadságharc leverése után kényszerű visszavonulásával hamar véget ért közszereplése alatt az ország gazdasági szervezetei életre hívása és fejlesztése terén, mint kortársai legnagyobb része.

(…) Azt merném mondani, hogy Bezerédj elgondolásaiban csírájában ott élt a mai magyar gazdasági szervezet, az akkori gazdasági ismereteknek megfelelő alakban. Azt, amit hatalmas lendülettel propagált, az önálló magyar ipar, kereskedelem, közlekedés és hitelszervezet, az arányos teherviselés, a földművesnép földhöz juttatása, a gazdasági vérkeringés biztonságát szolgáló törvényes intézkedések stb., időközben mind megvalósult, és e tekintetben nem állunk hátrébb a minket körülvevő nemzeteknél.”

Dr. Simontsits Elemér

Bezerédj Pál (1848–1918)

„A mi Bezerédjink azonban meglepő kivétel volt. Először is a szokottnál nagyobb műveltségre tett szert, utazott a külföldön, megismerte az európai kultúrát a forrásainál, látta, hogy a nemzetek nemcsak szavalnak, hanem dolgoznak és dolgoztatnak. Elhatározta, hogy ő is valami nemzeti munkához lát. De nem úgy, mint a több vasalt nadrágos gentry, hogy főszolgabíró lesz, vagy főispán (erre a munkára van elég ember), hanem egy ajánlatot adott be a kormányhoz, hogy selyembogarakat fog tenyészteni, hogy azzal a selyemtermelést honosítsa meg az országban.

(…) A tolnamegyei nemes urak a fejüket csóválták: – Hát azért törültük el mink a jobbágyságot, hogy most az erős ember helyett a gyenge férget vigyük robotra? No már azt mégse teszi magyar ember.

Bezerédj azonban állhatatos maradt, a kormány tehát megbízta, – mert Bezerédj nem kért fizetést. Nagy hévvel, buzgalommal látott neki a selyemtenyésztés meghonosításához. Képzelni, mekkora emberfeletti szívósság kellett, kiállani a gúny nyilait itt, ahol ugyan virágzott a kormánybiztosi intézmény, de legalább valami folyónak volt az ember kormánybiztosa, nem bogaraké; még nehezebb volt kapacitálni másokat itt, ahol a nép nem is bírja másképp elképzelni Isten nyitott kezét, mint a búzatermésben. (…)

Szekszárd és vidéke ma már valóságos selyemország. A vízcsöpp kivájja a követ. Bezerédj buzgalmát siker koronázta. A közönynek olyan jégtábláit törte szét, hogy szinte csodaszámba megy; ma már ezrek és ezrek foglalkoznak lázas kedvvel a selyemtenyésztéssel. És 1905-ig hatvanegy millió koronát vettek be a selyemtermesztők hatvanegy millió korona! (…)

Tanulhatnál ebből, jó magyarom, aki pipaszóval lesed az esőt a házad ambitusán a búzavetéseidre, hogy nincsenek a világon az emberi dicsőség számára se kis dolgok, se nagy dolgok, a dolgok egyforma dolgok, de vannak kisebb-nagyobb szeretetek és komoly, férfia, vagy kevésbé komoly akaratok, melyekkel a dolgokat végezd s ez akaratok mértéke szerint lészen tied az ország, a hatalom, dicsőség, – amen.”

Mikszáth Kálmán