...tovább szabadidős társaság...
6. Bringatúra - Orfű
1987. július eleje
Fajsznál keltünk át a Dunán, és Baja irányába haladtunk. Baján Pál Zolinak "hirtelen meg kellett állnia!" Ennek az lett a következménye, hogy a mögötte haladók egymásba rohantak. Flugi akkorát esett, hogy a bal combján kb. kéttenyérnyi mély horzsolás keletkezett. A bringákat csak úgy tudtuk kiszabaditani, hogy ki kellett szerelni a kerekeket.
Egy kicsit pihentünk a Sugó partján, majd tovább kerekeztünk és még elértük az esti mohácsi kompot.
Mohácsot elhagyva már éjszaka próbáltunk alkalmas szálláshelyet keresni, kevés sikerrel, mert mindenütt kukoricás kísérte az országutat. Nem volt más választásunk, minthogy - frissen végzett agrármérnökünk rosszalló megjegyzéseit elviselve - a kukoricásban verjünk tanyát.
Másnap a siklósi strandon pihentük ki az éjszaka fáradalmait. Ide jött utánunk Szentes Csabi, aki nagy boldogságában, hogy ránk talált, az első fejessel a homlokát és az orrát zúzta össze. Ez egy ilyen túra!
A pénztárnál tanakodtunk, hogy hol találhatnánk éjszakai szállást, amikor is egy úriember felajánlotta, hogy egyik rokona épülőfélben lévő házának udvarában nyugodtan megalhatunk. A nap eseménye: Stájbak megfürdött!
Reggel áthajtottunk Harkányba, hogy ott is fürödjünk, de nem engedték bevinni a bringákat és a belépő is olyan drága volt, hogy újra a siklósi strandra hajtottunk. Az idő jó volt, gyönyörűen sütött a nap stb.
Délután indultunk Pécs irányába. Már látszottak a város fényei, amikor egy domb tetején megláttunk egy bekerített, füves területet, ahol kiváló sátorhelyet találtunk. Tüzet raktunk, szalonnát sütöttük (hogy hol szereztük, már nem emlékszem...) és néztük a csillagokat.
Másnap Pécs, majd irány Orfű. (Jó meleg volt és az út is emelkedett rendesen!)
Orfűn a Kempingben találtunk szállást és jókat fürödtünk a tófürdőben. Gyönyörű hely!
Orfűről (egy rövidebb úton) Magyarhertelendre kerekeztünk, srtandoltunk, majd egy szerény kempingben aludtunk.
Másnap kettévált a csapat, csak Klári és én maradtunk. Talán valamilyen koncertre igyekezve, a "törzs" hazahajtott.
Gunarasra érve bejelentkeztünk a Kempingbe. Amikor az adataimat írták fel, kiszólt egy hang az ablakon: - Hé, csak nem Te vagy? Kiderült, egykori iskolatársam vezeti a Kempinget. Bejelentkezés stornó, telefon a feleségének és este egy jó kis buli, sörökkel és konyakokkal elkísért emlékezés a "régi szép időkre."
Másnap gunarasi áztatás, és déléután indulás haza. Út közben sehol sem tudtunk vacsorázni! Kellemes este volt és nyomtuk a pedálokat, közben lestük az órát, hátha elérjük a Sió-csárdát még zárás előtt. Sikerült, 10-kor még volt konyha, egy jót vacsoráztunk és éjfél körül becsorogtunk Tolnára.
