...tovább szabadidős társaság...

 

18. Bringatúra - Majdnem Szeged

1999. június 26-július 3.

Ezen a túrán (is) kijutott nekünk az esőből.

Úgy terveztük, hogy Kecskeméten keresztül lemegyünk Szegedig és onnét majd valahogy haza. Alig értünk át a gerjeni komppal a Dunán, már látszott, hogy érdemes lesz kivárni "merre fordul az idő". És nem döntöttünk rosszul, mert elkapott bennünket egy fergeteges, több órán át tartó zivatar. Az éjszakát a meszesi "Dizsi Hangárban" vészeltük át. Kiskőrösön át értünk másnap Soltvadkertre, ahol megint belefutottunk egy kiadós esőbe, szerencsére ahogy elállt újra egészen elviselhető meleg lett.



Másnap a Hordó környékén eltöltöttünk egy fél napot és Kiskőrösön kisvasútra szálltunk. (Kell egy kis romantikázás is!)

Kecskeméten a már menetrendszerű esőt a városszéli Plusz bevásárlóközpont árkádjai alatt dekkolva vészeltük át. Ezt az éjszakát a város szélén egy füves, fás parkszerű területen töltöttük. Másnap rövid városnézés és irány a Tisza.

Lakitelek határában egyértelművé vált, hogy nagyon gyorsan valami fedett helyet kell keresnünk, különben bőrig ázunk. Hatalmas szélviharral kísért zivatart nézhettünk végig egy nagyon kellemes út menti büfé teraszáról. Sötétedésre az eső is elállt és a szomszédos focipályán sátrat verhettünk.



A következő napon egy igazi nyári meleg strandolásban lehetett részünk Cserkeszőlőn. Este Kunszentmártont, Szentest elhagyva egy learatott gabona-táblán éjszakáztunk. (Éjszaka esett!)

Ezek után megcéloztuk Szegedet. A mindszenti elágazó után délnyugatról "befeketedett az ég". Valami "nagy dolog" volt készülőben. A térkép szerint sehol a közelben egy település. Csapat állj, előre kerekeztem és szerencsére néhány száz méter után egy beágazó dűlőút mellet találtam egy bikanevelő telepet, aminek a magtárában eltöltöttünk egy fél napot. Ilyen zivatart, ennyi esőt ritkán lát az ember! Megint szerencsénk volt. Miután az eső elállt bekerekeztünk Hódmezővásárhelyre, mindenki "megebédelhetett" és úgy döntöttünk, ha szombatra haza akarunk érni, akkor ki kell hagynunk Szegedet. Áthajóztunk a Tiszán a mindszenti komppal és a közelgő eső elől az ópusztaszeri kocsmába menekültünk. Este tízkor zárnak, ezt már kilenc tájban jelezték a felszolgálók, de az eső csak vigasztalanul szakadt. Én, hogy a társaságot és magamat is megnyugtassam megígértem: tízre el fog állni! Csoda történt, elállt! Az út másik oldalán már korábban kinéztünk egy füves területet és itt vertünk sátrat. (Ahogy a sátrak álltak újra eleredt az eső.)

A 6. napon kellemes időben egész nap kerekeztünk. Tázlár térségében vertünk éjszakai tanyát az út melletti szőlőültetvények szélén.

A 7. napon egy kis fagyizás Soltvadkerten és irány Kecel, a strand. Itt végre napos időben, igazi nyárban strandolhattunk. Este tíz előtt néhány perccel értünk Hajósra, a pincefaluba. Ott egy eléggé puccos vendéglátó helyen már nem foglalkoztak velünk. Valószínű túlságosan szakadtak voltunk nekik! Néhány száz méterrel arrébb viszont világosságot láttunk és a pincék felől halk zeneszó és nótázás hallatszott. Mint később kiderült a helyi focicsapat szponzorai tartottak egy görbe estét. Szívesen fogadtak bennünket és a pince előtti asztaloknál végigkóstolhattuk a hajósi borokat. Ezt megelőzően azért sátrat vertünk a "falu" közepén. Egy emlékművet övező sövénnyel jól álcázott helyre osontunk be. Csönd, lámpázás nincs, a cövekeket csak lábbal szabad benyomni! Itt aztán senki sem gondolja, hogy sátrasok lehetnek! Kellemes (fél)éjszakát tölthettünk így el.



A 8. napon kettő körül értünk Tolnára és este Guldéknál ünnepelhettük - így utólag visszagondolva, az eseményeket felelevenítve - valójában nagyon hangulatos, élményekben gazdag "vízi-túránkat". (Talán pincepörkölt volt, de lehet, hogy babgulyás.)

Résztvevők: Antal Márta, Balajti László, Brunnné Gréczi Zsuzsi, Brunn György, Egerszegi György, Énekes Béla, Farkas Zsuzsanna, Steinbach Zsolt, Herold Werner, Kissné Auerweck Irén, Klemné Koleszár Ildikó, Klem Zsolt, Müllerné Hirmann Mónika, Müller József, Pámerné Bükky Klára, Pámer Jakab, Schalli Lívia, Tuzy Ibolya, Tomecskó Balács, Váli Ildikó. Soltvadkerten meglátogatott bennünket: Csuprik Erzsi és Luspai Zoltán (Péró).

  A túráról készült képek: (Technika: Minolta fényképezőgép, Kodak film, HP ScanJet 4P)