...tovább szabadidős társaság...

 

19. Bringatúra - Balaton-felvidék

2000. június 30 - július 8.

Útvonal: Tolna - Szedres - Vajta - Simontornya - Enying - Fűzfő - Balatonfüred - Balatonszőlős - Nagyvázsony - Vigándpetend - Tapolca - Badacsonytördemic - Badacsony - (hajó) - Balatonlelle - Látrány - Karád - Koppányszántó - Tamási - Simontornya - Györköny - Tolna

A túra résztvevői: Balajti László, Boda Irén, Brunn Zsuska, Brunn Jancsi, Brunn Györgyné Zsuzsi, Egerszegi Gyuri, Énekes Béla, Gábor Franciska, Guld László, Herold Werner, Kákonyi Ibolya, Müllerné Hirmann Mónika, Müller József, Pámerné Bükky Klára, Pámer Jakab, Strisowszky István, Váli Ildikó, Végh Andris.

Gyönyörű, napsütéses időben tudtunk indulni. A szedresi "Sarki Pressóban" erőt gyűjtve még a sötétedés beállta előtt értünk Vajtára. A fürdő melletti focipálya füves részén sátrat vertünk, elfogyasztottuk a lefekvés előtti "hűsítőket" és felkészültünk a másnapi strandolásra.

Kora délután indultunk a Balaton felé - amilyen közel csak lehet érjünk el! Legalkasabb helynek a balaton-bozsoki iskola udvara bizonyult, amit úgy éjfél felé sikerült meglelnünk. Másnap a balatonkenesei strandon és környékén múlattuk az időt, fürödtünk, csocsóztunk, kártyáztunk stb.
Délután elhatároztuk, hogy kipróbáljuk a Balaton környéki kerékpárutat. (Mit tagadjam, volt már ennél jobb ötletünk is!) Valahogy azért elértünk Füredre, egy hosszabb pihenő után, már sötétedéskor elindultunk a dombok felé. Csak toltuk, toltuk a bringákat, az emelkedőnek pedig nem akart vége lenni! Éjfél is elmúlt, mire Balatonszőlős környékén találtunk egy eléggé gazos, de nekünk nagyon megfelelő sátorhelyet.

Nagyvázsonyban iszonyú meleg volt! Sehol egy fürdő, egy hűvös hely, így hát dél körül elindultunk. Az aszfalt ragadt, sehol egy fákkal szegélyezett árnyas útszakasz, csak a dimbek és dombok. Vigándpetendre érve úgy határoztunk, hogy a közösségi ház udvarán kipihenjük magunkat és ha lehet itt is alszunk. A helyi kocsmában érdeklődve eligazítottak bennünket, felkerestük a polgármester asszonyt, aki nagyon kedvesen hozzájárult, hogy az éjszakát itt tölthessük. Ha már itt alhatunk, akár főzhetnénk is! De se bogrács, se tányér, se evőeszköz, még ha a helyi kisboltban volt is minden alapanyag. A kocsmák jó helyek! A tulaj és még ketten csendesen iszogattak, amikor óvatosan érdeklődtem a bogrács felől. Egyiküknek volt egy kb 30 literes rézbográcsa, amit vagy 20 éve nem használt. Sebaj! Egy kis ecet, só és már úgy ragyogott, hogy másnap, amikor visszavittük alig akarta felismerni. A másik szesztestvér felesége a közösségi ház gondnoka volt "véletlenül" és már volt kanál, tányér és egyebek. A szakács-stáb (Guld, Müller, Egerszegi és Werner) összehozott egy igazi pulykanyesedékből készült "Vigándpetendi bográcsgulyást". A tábortűz mellett még egy kicsit iszogattunk, talán énekeltünk is és egy kellemes éjszaka után reggel nekivágtunk az útnak Tapolca felé.

Tapolcán szétnéztünk a városban, pihentünk egy kicsit a Malom-tó környékén és irány Badacsonytördemic. Itt egy nagyon kellemes vendéglátó egységben vacsoráztunk, ahol a pincérekkel beszélgetve kiderült, hogy tartanak környékbeli (Györkönyi) specialitásokat is. Ha jól emlékszem valami érdekes és nagyon kellemes aromájú almapárlat volt a nevezett, amit később a cég ajándékaként meg is ízlelhettünk. Ekkor döntöttünk véglegesen, hogy utolsó esténket mégis Györkönyön kell töltenünk a Pincehegyen. Gyors telefon a "hátvédként" otthon maradt Brunn Gyurinak és már be is indult a szervezés.
Amíg készült a vacsora körbekerekeztem és találtam is egy szép, a lankás dombok lábánál elterülő kaszálót, ami kiváló éjszakai szálláshelynek bizonyult.
Reggel gyors számolás (milyen messze vagyunk, hány napunk van még) és úgy döntöttünk, hogy levágjuk a Keszthelyi-öblöt és Badacsonyból Lellére hajóval megyünk.

A Látrány - Karád - Koppányszántó közötti szakasz rövidebbnek tűnt, de a dombok eléggé "szivatósak" voltak. Tetejébe sötétedés után villámlani is kezdett. Eleinte úgy tűnt, hogy kicsúszunk a zivatar alól, de addig húztuk az időt, még két falu között elkapott bennünket egy kiadós éjszakai zivatar. Néhányan, akik "csak úgy" pakoltak reggel össze, rendesen bőrig áztak. Úgy egy óra múlva az eső is elállt és az első simább helyen sátrat vertünk.
Délelőtt értünk Tamásiba a fürdőhöz. Gyönyörű napsütés, a bejárattól nem messze egy füves részen szétraktuk a cuccokat és amíg dagonyáztunk, mindenünk szépen megszáradt.

Simontornyán megvacsoráztunk és Cece előtt egy erdősávban átaludtuk az éjszakát.
Másnap kora délután értünk Györkönybe, ahol Iker Sanyi tanyájában már minden elő volt készítve egy igazi pincepörkölthöz.
Egy "gyors alvás" után kora délután érkeztünk Tolnára és irány Énekesék, mert ott már várt a Regáék által szervezett pizza-parti.

  Képes beszámoló: