Bezerédj-emléktúrák

Bezerédj Mária levele Hruscsovhoz

Budapest, 1964. július 23.

A központozás körüli szóközöket egységesítettem. A levélben említett fotómásolatok nem láthatók a két lapon.

1. lap

Nyikita Szergejevics Hruscsov úr Őexcellenciájának, a Szovjet Szocialista Köztársaság Miniszterelnökének

MOSZKVA
(Kreml)

Alulírott Bezerédj Mária, jelenleg Budapest, II. (Pesthidegkút) Szent István u 19. sz. lakos, korábban Szedres község Hidja puszta nevű részében gazdálkodó, tisztelettel kérem szíves rendelkezését az iránt, hogy az említett Hidja pusztai gazdaságomból akkor ott hadműveleteket végző Vörös Hadsereg által igénybe vett állatállomány és termény állomány, mellékelt fotó kópiák szerinti mennyiségének ellen értékét az illetékes szovjet szerv részemre folyósítsa, amit felvenni nem volt módomban, mivel az ellenálló mozgalomban való részvételem miatt, az ugyancsak ide mellékelt fotó kópia szerinti okmányban igazoltan, a nyilasok börtönében, majd internálótáborában fogságban voltam.

Az előzményekről való nagybecsű tájékoztatására adom elő a következőket:

Amikor az igénybe vételt eszközlő szovjet hadsereg Apatinnál átlépett a Dunán és elérte Szedres községet, élelmezési s ellátási szükségleteit a környékbeli gazdaságokból fedezte, s így vették igénybe a velem szomszédos gazdálkodók állományát is. Míg azonban ezek tulajdonosai otthon lévén, a pénzbeli ellenértéket nyomban megkapták. Én nem vehettem át, mert mint az ellenállási mozgalomban részt vevőt politikai bűntevőként kezeltek, otthonomból elhurcoltak s emiatt arra sem volt módom, hogy engem illető értékeknek távollétemben való átvételére bárkit is meghatalmazzak. Viszont az igénybe vevő parancsnokság, teljesen helyesen, csak is az érdekelt személy vagy kellően meghatalmazott s igazolt megbízottja kezéhez volt hajlandó fizetni, s miután erre lehetőség nem volt, csupán az átvételt igazoló elismervényt adott át gazdaságombeli alkalmazottamnak, hogy hazatértem után járandóságomat annak alapján kaphassam meg.

Én akkor a Nagykanizsán volt internálótáborban voltam, s vártam, hogy tovább hurcoljanak. Ez azonban nem következett be, mert a tábort a Vörös Hadsereg közeledtének hírére feloszlatták. Mivel azonban a hadműveleti területen közlekedni nem lehetett, nem mehettem haza, hanem előbb Győrbe, majd Budapestre vergődtem, s csak 1945 május 3. napján kerültem haza Szedresre, ezzel szemben a Vörös Hadsereg s annak parancsnoksága már február 15.-én tovább vonult, s májusban már Ausztriában járt, azzal érintkezésbe nem léphettem. A Szekszárdi Városi parancsnokság útbaigazítása szerint a Budapesti Városparancsnoksághoz fordultam, ahol igényemet jogosnak elismerték, s így bírálta el a Szövetséges Ellenőrző Bizottság is, 557/1945. sz. alatt. E címen kértem az itt bemutatott elismervények szerinti állat- és termény mennyiségek ellenértékének kifizetését a magyar pénzügy minisztérium útján, ahol azonban annak jogosságát elismerve, a folyósítást többszöri kérésem ellenére elodázták.

Mint hogy a korom előhaladtával – hetvenedik életévemnél járok – megélhetésem biztosítására megfelelő fizikai erővel már nem rendelkezem, úgy érzem méltányos, hogy a szóban forgó értéket megkapjam, úgy, amint azt az átvételt eszközlő parancsnokság a legkorrektebb gondossággal biztosítani kívánta.

2. lap

Abban a meggyőződésben, hogy excellenciád e szerény kérésemet hasonlóképen méltányosnak fogja ítélni, bátorkodom szíves intézkedéséért folyamodni, előre is hálás köszönetemet nyilvánítva:

Budapest 1964. július 23.

kiváló tisztelettel:
Bezerédj Mária

[Kézírásos feljegyzés a második lapon: „FIÁTH”.]

A Hídja és Szegzárd közötti távbeszélő-összeköttetés ügye

A kézzel írt levél átirata • 1889. március 14.

A sorvégi elválasztásokat feloldottam. A szögletes zárójelek az átirathoz fűzött megjegyzéseket és a bizonytalan olvasatokat jelölik.

[Nyomtatott fejléc]

A földm. ipar- és kereskedelemügyi
M. KIR. MINISTER
A SELYEMTENYÉSZTÉS
EMELÉSE CZÉLJÁBÓL
KIKÜLDÖTT
MEGHATALMAZOTTJA.

3394. szám.

Nagyságos alispán úr!

Kérelmemre a közmunka és közlekedésügyi magyar királyi Minister úr Ő Nagyméltósága, Hidja községben levő lakásom és a szegzárdi selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos helyisége között egy közérdekű távbeszélő összeköttetés létesítését engedélyezni szándékozván, azon igen meleg kérelemmel vagyok bátor Nagyságodhoz fordulni, méltóztatnék a megkivántató hatósági nyilatkozatot, – hogy ezen távbeszélő létesítése, és a megjelölt iránynyom szerinti kiépítése ellen a közigazgatási hatóságnak kifogása nincs, – kegyesen kiállítani, és lehetőleg mielőbb hozzám juttatni. –

A távbeszélő vonal a visszakérőleg mellékelt rajz szerint két állomással birna; és pedig az egyik Hidján levő lakásomban, a másik a szegzárdi selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos helyiségében. –

A vonal hidjai lakházamtól kiindulva Szedres községen keresztül Apáti, Kajmád puszták mellett, az úgynevezett vereskeresztig vonuló megyei út mentén haladna; a vereskereszttől pedig a Tolna-szegzárdi államúton a Br. Augusz féle ház sarkáig, hol a Keselyüsi útra átvíve – a selyemtenyésztési felügyelőség telepére vezettetnék. –

Megjegyzendőnek vélem még, hogy a távbeszélő vezetéke az államút mentén vonuló távirda vezetékével párhuzamban legalább is 10 meternyi távolságban lesz vezetve. –

Ezek után engedje meg Nagyságod a megkivántató hatósági nyilatkozat kegyes kiadását ismételten is kérelmezhetnem. –

Fogadja Nagyságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. –

Szegzárdon 1889. Márczius 14-én

Ministeri meghatalmazott úr megbízásából,
alázatos szolgája:
[Az aláírás nem olvasható ki biztosan.]

[Címzés az első lap alján]

Nagyságos Simontsich Béla úrnak
Tolnavármegye alispánjának
Szegzárdon.

[A második lap szélén: „1. mell.” A levélben említett mellékelt rajz a fényképen nem látható.]

[Utólagos, tintával írt feljegyzés a második lap alján]

Az alis [2455/… 89 – a jelzet bizonytalanul olvasható] levélben márczius 15-én megküldte [B. P.-nak?] a kért igazolást.

Bezerédj Pál köszönőlevele a selyemgyári tisztviselőknek

Keltezés nélküli nyomtatvány

Az átiratban feloldottam a sorvégi elválasztásokat. A nyomtatványon szereplő „vbt.” rövidítést és a korabeli írásmódot megtartottam.

Méltóságos Bezerédj Pál urat vbt. tanácsossá történt kinevezése alkalmából a selyemgyári tisztviselők táviratilag üdvözölték, melyre a következőkben válaszolt:

Édes jó Kapitány Uram! Ismernek engemet és tudják, hogy külsőségeket nem szeretek, sőt megvallom, vannak az ember szivében érzelmek, amelyeket nem könnyen közöl, mert hát érzi azoknak becsét és bensőségét. De ha ezen érzelmeket közölni is kivánja, teszi ezt oly pillanatokban, amelyekben nyugodt, semmi külső lárma és befolyás által feszélyezve nincs. Egyszóval, amidőn teljesen magába tér és kiadja szivéből azt, amit annak mélyében rejt.

Vettem jóságos sürgönyeiket. Vettem a két gyönyörű albumot, nékem mindenkor kedves aláirásokkal. De hálámnak kifejezését el akartam odázni, mig Hidjára visszatérek és még ott azon a helyen, ahol szoktunk dolgozni, nyugodtan, háboritlanul mondhassam el azt, mennyire vagyok önöknek hálás és mennyire vagyok önöknek lekötelezve. — Itt van előttem közel 400 levél és sürgöny. Az ujságokból tudtam meg mindazt, ami történt, de megvallom, hogy legmélyebben hatott reám az az isteni tisztelet, amelyet Szekszárdon megtartottak. Ez olyan dolog, melynek párját nem ismerem és amelynek párját nem ismeri senki, akinek erről szóltam. Reám talán soha, semmi ilyen mély hatást nem tett. Megvallom, azt hittem, hogy ezen isteni tisztelet megtartását mások kezdeményezték. Most veszem azonban a hirt, hogy a kezdeményezés a selyemgyárból, önöktől eredt. Nohát, ez csordultig megtöltötte a poharat és most már nem állom meg, hogy oly melegen, oly igazán, könnyes szemekkel ne köszönjem meg önöknek jóságukat, elnézésöket irántam és barátságukat. Többet nem mondhatok, mint azt, hogy az Uristen hálálja meg önöknek azt az örömet, azt a megnyugtatást, amelyet nékem okoztak. — Az Isten áldja meg önöket legjobb áldásával.

Bezerédj Pál, s. k.

A selyemtenyésztés két irata: körrendelet és jelentkezési ív

Bezerédj Pál két nyomtatványa • 1906. február 15. és 1886. január

Az átiratban feloldottam a sorvégi elválasztásokat. A korabeli írásmódot nagyrészt megtartottam. Az üresen hagyott űrlapmezőket vonallal jelöltem.

1. Körrendelet valamennyi selyemhernyó kikeltőnek

M. kir. országos selyemtenyésztési felügyelőség Szekszárdon.

A ki selyemtenyésztéssel foglalkozik, jól tudja, hogy legnagyobb bajunk a szederfalevél hiánya, tudjuk, hogy minden tenyésztő két háromszor annyi hernyót tenyészthetne, mint a mennyit tenyészt, ha elegendő szederfája és levele volna, különösen ha ezt az udvarában, vagy legalább közel lakásához találná s így a szükséges lombot megszerezhetné a nélkül, hogy az fáradságába kerülne.

Ha tehát elegendő szederfalevél volna, ez hasznára válnék a tenyésztőknek, de hasznot hozna a kikeltőnek is, mert hiszen tudjuk, hogy minél több a tenyésztője, minél több petét kelt ki és minél több a gubótermés községében, annál nagyobb a jövedelme is.

Felhívom ennélfogva a kikeltőket, hogy ezen körrendelet vétele után azonnal buzdítsák a község lakóit, sövények létesítése czéljából minél több szederfacsemetét kérni, hogy mire a felügyelő a csemetékkel oda érkezik, azok kioszthatók és helyesen elhelyezhetők legyenek. Ügyeljenek továbbá, hogy a község szederfái jó karban tartassanak, s ha ezek körül bármiféle visszaélést, esetleg rongálást vagy más egyéb hibát tapasztalnának, tudassák az ily eseteket azonnal az országos selyemtenyésztési felügyelőséggel Szekszárdon.

Végre tudatom a kikeltőkkel, hogy oly községekben, hol korcsma létezik, tiltva van a felügyelő uraknak a kikeltőkhöz szállani és azoknál étkezni. Ha azonban a községben korcsma nincs, ugy igénybe vehetik a lakást és élelmezést a kikeltőnél, de ez esetben szigorúan kötelesek a lakás és ellátásért járó díjat a kikeltővel előzetesen megállapítani és a megállapított díjat azonnal le is fizetni.

Szekszárd, 1906. február hó 15.
Bezerédj Pál, s. k.

2. Selyemtenyésztésre vállalkozók feljegyzési íve

[Fejléc: iktatási mező és beérkezés ideje]
188__ évi selyemtenyésztésre vállalkozók feljegyzési ive.
Vármegye: ______
Szolgabírói járás: ______
Város vagy község: ______

Felkérem e város tekintetes tanácsát, illetve a község érdemes elöljáróságát, hogy a következő hirdetményt február hó utolsó napjáig, minden egyes ünnep- és vasárnapi, valamint minden szombati és az ünnepeket megelőző napon, pontosan és egész terjedelmében közzé tegye. A következő üresen maradt helyen feljegyzendők azon napok, a melyeken a hirdetés közzé tétetett. Hogy a feljegyzett napokon az alábbi hirdetés valósággal és egész terjedelemben megtörtént, ez iránt a községi elöljáróság személyes felelősséggel tartozik.

Hirdetmény.

Kik a magas kormánytól ingyen selymérpetét, a folyó évi tenyésztésre, annak idején kivánnak, jelentsék magukat azonnal a városi tanácsnál, illetve községi elöljáróságnál, jegyeztessék fel az ott levő ivekre neveiket, ugymint, hogy mennyi petét kivánnak.

A ki ez alkalommal elmulasztaná magát jelenteni, az utólagos jelentkezéskor csak kevesebb petét fog kaphatni, mintsem kivánt volna.

A kik jelentkeznek, kötelezik magukat a pete átvételére.
A kik ingyenpetét elfogadnak a kormánytól, kötelezik magukat a következőkre:

1. Kötelezi magát mástól petét el nem fogadni.
2. Kötelezi magát minden gubóit beszállítani azon hozzá legközelebb eső királyi beváltó-intézethez, mely neki a petekiosztás alkalmával tudtára fog adatni és pedig a gubónak I. osztályát tökéletesen egészséges kemény gubót 1 frt 20 krjával, — II. osztályát mocskos, puha és dupla gubót 50 krjával kilónként.
3. Azok, kik termelt gubóikat bárki másnak, kereskedőnek, házalónak stb. eladnák, megfognak büntettetni, egy később meghatározandó összeg erejéig.

Szigoruan meghagyatik, hogy ezen iv a község érdemes elöljárósága által pontosan és teljesen kitöltve, folyó évi február hó 28-án a szegzárdi országos selyemtenyésztési felügyelőséghez czimezve okvetlen postára adassék.

Azon esetre, ha tenyésztésre vállalkozók nem jelentkeznének, az iv mégis beküldendő és ezen körülmény arra feljegyzendő.

Hogy a fentjelzett napokon ezen hirdetmény pontosan és egész terjedelmében közzététetett, valamint, hogy ezen iv február hó 28-án postára adatott: bizonyítja

(P. H.)
______ (polgármester ur vagy a község érd. birája)
______ (községi jegyző ur)

Kelt Szegzárdon, 1886. január hóban.

Bezerédj Pál,
a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi magyar kir. minister a selyemtenyésztés emelése czéljából kiküldött meghatalmazottja.

Szegzárd, 1886. Nyomatott Ujfalusy Lajosnál.

Lyoni levél a magyar selyemiparról

Stockhammer levele • Lyon, 1892. március 28.

A sorvégi elválasztásokat feloldottam, az eredeti szóhasználatot és a korabeli írásmódot nagyrészt megtartottam. A 19. és 20. oldalra átnyúló mondatot egyben közlöm. A kézírásos feljegyzésből csak a biztosan olvasható rész szerepel az átiratban.

Lyon, 1892. márczius 28-án.

Igen tisztelt Uram!

Ön azt kérdi tőlem, hogy legutóbbi magyarországi utazásom alatt, melyet azért tettem, hogy az Önök selyemtenyésztési iparát tanulmányozzam, milyen benyomásokat nyertem; — fölkért, hogy ezt részrehajlatlanul adjam elő, azzal a tárgyilagossággal, mely a külföldiek ítéletét jellemzi.

Szívesen teszek eleget e kivánságnak és ilyen értelemmel írom meg alábbi nézeteimet.

Több mint tíz éve árusítjuk az Önök termékeit a lyoni piaczon. Uj anyag bevezetése egy piaczra mindig nehéz, kivált ha olyan kényes czikkről van szó, amilyen a selyem és olyan világpiaczon kell a verseny ellen küzdeni, amilyen a lyoni.

Ön mindazonáltal arról győződhetett meg, hogy sikerült nekünk a nehézségeket legyőzni. — De ki kell mondanunk, hogy ennek az iparágnak rohamos fejlődése Magyarországban annyira meglepett bennünket, hogy sokszor vetettük fel ezt a kérdést: Hogyan történhetett az, hogy ez az iparág Önöknél ilyen rövid idő alatt oly hatalmas lendületet vett. Ezt annál is inkább kérdeztük, mert ismerjük a nehézségeket, melyeket le kellett küzdeni. És miután az eredmény páratlan, praecedens nélküli volt, olykor azon tünődtünk — ezt őszintén megmondjuk, mert Ön őszinteséget kívánt — hogy ez a lendület nem-e puszta látszat, nem hoztak-e igen súlyos áldozatokat, hogy pillanatnyi eredményeket érjenek el, melyek kétségkívül igen jelentékenyek, de talán nem nyujtanak kilátást további fejlődésre, sőt a természetszerű visszaesés veszélyét idézik elő.

Ezt a két kérdést a helyszinén személyesen akartuk tanulmányozni; elmentünk Magyarországba, hogy tudomást szerezzünk a körülményekről és az eszközökről, melyeknek Önök ez iparág sikereit köszönhetik, hogy meggyőződjünk arról, vajjon az elért eredmény egészséges és természetes alapon nyugszik-e, mely a további fejlődést lehetővé teszi. És ezen tanulmányutunk észleleteit két pontban foglalhatjuk össze.

Az Önök sikerét, mely ép oly rohamos, mint jelentékeny, első sorban a megfelelő égaljnak köszönhetik, melynek melegségi intensitása a jó selyem termelésére legalább is oly alkalmas, mint Európa bármely más országának égalja.

Ez a természet adománya, melyet Önök helyesen ki tudtak aknázni; de ez a kedvező körülmény nem lett volna elégséges, ha a magyar kormány meg nem értette volna — és itt rejlik az érdeme — hogy ezen iparág meghonosítása sokkal nehezebb problémák megoldásától függ, mint amilyenek más iparágak meghonosításánál felmerülnek. Önöknél — nagyon helyesen — belátták, hogy első sorban a tenyésztőket kell kiképezni és folytonosan oktatni, még pedig egy egész nemzedéken át, mert csak így lehet leküzdeni azon nehézségeket, melyek a selyemhernyók tenyésztése körül mai nap, — midőn a hernyókat különféle, azelőtt nem ismert betegségek tizedelik meg — lépten nyomon felmerülnek.

E czél eléréséhez okvetlenül szükséges volt szakközegeket tartani több mint 2000 községben, ahol most már a tenyésztés folyamatban van.

Magától értetődik, hogy e közegek munkáját ismét mások által kell ellenőriztetni.

Csakis ennek a szervezetnek köszönhetik Önök, hogy a Magyarországban termelt gubók oly kitűnő minőségűek; ennek köszönhetik, hogy a magyar termelők elérték azt a szakértelmet, amely mellett még a mai, hallatlanul olcsó árak mellett is nyereséget ad a munka.

Önök — és ebben is igazuk volt — nem riadtak vissza semmi áldozattól, hogy raktáraikat, gubófejtőiket, fonodáikat a legjobb és a legujabb rendszerek szerint szerelték fel, továbbá megfelelő számu elsőrendű külföldi erőket alkalmaztak, hogy a fonóipart mindjárt eleve helyes utra tereljék.

Tagadhatatlan, hogy ama becses közreműködés, melylyel a W. von Ritter et C° görzi czég és Bolle úr, a görzi baccologiai telep igazgatója az Önök működését elősegítette, és pedig amaz a fonóipar, Bolle úr pedig a petevizsgáló telep berendezése által — alig méltányolható eléggé.

Ime ezek röviden összefoglalva, az utazásom alatt tett észleletek, melyek érthetővé teszik, hogy a selyemipar Önöknél oly rohamos lendületet vett, elannyira, hogy ez az ipar szilárd alapra fektetettnek, biztosítottnak tekinthető.

Ami a jövőt illeti, az nyilván két dologtól függ: 1-ször attól, hogy milyen minőségű selymet adott Önöknek a természet; 2-szor attól, vajjon fonodáik felszerelése olyan-e, hogy az előállított selyem a világpiaczon megtarthassa eddig elfoglalt díszes helyét.

Ami az első feltételt illeti, csak ismételhetem, amit Önnek már évek óta mondok, hogy t. i. az Önök selyme a legjobb fajok közt az első sorban áll a színárnyalat, a fény, a szálak ruganyossága és szilárdsága tekintetében. Bizonyítja ezt az a tény, hogy az Önök selymét — miután a lyoni gyárak a jelzett tulajdonságokat nagyra becsülik — már eleinte is viszonylag magas árakon értékesíthettük, noha a fonási munka még nem volt kifogástalan.

Ami a második feltételt — a fonási munkát — illeti, örömmel konstatálom, hogy Önök nagyot haladtak. Van még javítani való de az Önök fonóipara olyan fokra emelkedett, hogy joguk van a legjobbat remélni.

Nagyon jól emlékszem rá, hogy most tíz éve az első selymeket mindig azzal a megjegyzéssel küldték, hogy azokat csakis olasz munkásnők fonták; mikor magyar munkásnőket kezdtek alkalmazni, az ezek által font selymet, miután tökéletlen volt, külön kellett csomagolni. Mikor meglátogattam az Önök fonodáit, láttam, hogy olasz fonónőket már nem alkalmaznak, csak néhány olasz felügyelőnőt. De azért Lyonban még sem kérdezi tőlünk senki, hogy az Önök selymét magyar vagy olasz munkásnők fonták-e. Ez legjobban tanusítja, hogy az emberanyag, melylyel Önök rendelkeznek, megfelel ezen iparág igényeinek, ha jól vezetik.

De nem hallgathatok el egy körülményt, amely talán a legfontosabb.

Azt a határozott meggyőződést szereztem, hogy Magyarországban meg fogják honosítani ezt a nagy és jövedelmező iparágat; de egy komoly aggodalmát kell kifejeznem és ez az, hogy az eperfák hiánya kezd érezhető lenni.

Az Önök selyemipara ma még sokkal fiatalabb, semhogy el lehetne az állam anyagi gyámkodása nélkül; és egy iparág, amely erre a gyámkodásra rászorult, nem tekinthető végleg biztosítottnak és meghonosítottnak; már pedig ezt az iparágat csak ugy emelhetik azon színvonalra, amelyre képes, és amelyre méltán aspirálhat, hogy függetlenné váljék, ha az eperfaültetést a lehető legnagyobb mértékben terjesztik. Nézetem szerint a selyemipar egész jövője az ez irányban kisebb vagy nagyobb erélylyel keresztülvitt intézkedésektől függ.

A most meglevő eperfák száma nem felel meg a magyar selyemipar jelenlegi állapotának sem; és miután a tenyésztett hernyók nem kapnak elég táplálékot, sok a gyenge gubó és a selejtesebb selyem.

Ha az eddigi fáradozások gyümölcsét nem akarják koczkáztatni, ha — amint bizton hiszem — Önök szilárdul el vannak tökélve, a természet adta előnyöket e szép iparág fejlesztése érdekében teljes mérvben kiaknázni, akkor azt bátorkodom tanácsolni, hogy honfitársait minél lelkesebben buzdítsa az eperfatenyésztésnek minden képzelhető eszközzel való fejlesztésére.

Ez a jóakaró, baráti véleménye
kész hivének
STOCKHAMMER,
a Léon Armandy & C° czégtől.

[Kézzel írt feljegyzés a 20. oldal alján, részlet]
„A jelentés végén van ez a levél.”
[A kézírás többi része a képen látható.]

A községi faiskolák őszi ellenőrzése

Bezerédj Pál levele Perczel Dezső alispánhoz • 1883. szeptember 11.

A sorvégi elválasztásokat feloldottam, a két lapra átnyúló mondatot egyben közlöm. A szögletes zárójelek szerkesztői megjegyzést vagy bizonytalan olvasatot jelölnek.

[Nyomtatott fejléc]
A földm. ipar- és kereskedelemügyi
M. KIR. MINISTER
A SELYEMTENYÉSZTÉS
EMELÉSE CZÉLJÁBÓL
KIKÜLDÖTT
MEGHATALMAZOTTJA.
[2809/883. szám – bizonytalan olvasat.]

Nagyságos Úr!

A járási faiskolafelügyelők részéről általános azon panasz, miszerint a községi faiskolák elő nem haladásának és működésük csekély eredményének az az oka, hogy a községi elöljáróságok a nekik kiadott utasításokat vagy éppen nem, vagy pedig csak igen csekély részben teljesítik. –

A járási faiskolafelügyelők őszi látogatásaikat a legrövidebb idő alatt megfogják kezdeni, ennélfogva időszerűnek látom Nagyságodhoz azon kéréssel fordulni, miszerint a községi elöljáróságokat a járási szolgabíró urak útján az iránt utasítani méltóztatnék, hogy a járási faiskolafelügyelők által adott utasításokat a legpontosabban teljesítsék, illetőleg a munkálatok keresztül viteléhez szükséges munka erőt a kellő időben kiszolgáltassák. –

Fogadja Nagyságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. –

Szegzárdon 1883 szeptember 11-én.
Bezerédj

[Címzés az első lap alján]
Nagyságos Perczel Dezső
alispán úrnak
Szegzárdon.

A selyemgubó-beváltás rendje és a tenyésztők számának csökkenése

A levél átirata • 1907. május 31.

A sorvégi elválasztásokat feloldottam, a központozást és a szóközöket helyenként egységesítettem. A szögletes zárójelek szerkesztői megjegyzést vagy bizonytalan olvasatot jelölnek.

1. lap

[Nyomtatott fejléc]
A FÖLDMIVELÉSÜGYI
M. KIR. MINISTER
A SELYEMTENYÉSZTÉS
EMELÉSE CZÉLJÁBÓL
KIKÜLDÖTT
MEGHATALMAZOTTJA.
[A fejléc alatti kézzel írt iktatószám nem olvasható biztosan.]

Nagyságos Alispán Úr!

Most már tény, hogy az idén közel 20 %-al lesz kevesebb a selyemtenyésztők száma, mint volt a mult évben. Ezért azonban nincs kizárva az, hogy a gubótermés ugyan akkora lesz mint volt tavaly, sőt annál nagyobb termést is érhetünk el.

Mégsem hagyhatjuk figyelmen kivül a fenti visszaesést, és ezzel foglalkoznunk kell már csak azért is, mivel a világpiaczi selyemárak javulása következtében 11 %-al emeltük a gubó árát a tavalyi árhoz képest.

A tenyésztők számának csökkenését leginkább a következő okokra lehet visszavezetni, nevezetesen:

Az általánosan ismert nagymérvü kivándorlásra, mely különösen közelről érinti a selyemtenyésztést, amennyiben leginkább azon szegények vándorolnak ki, a kik a selyemtermeléssel foglalkoznak.

Egy másik ok a mely szerintem legjobban befolyásolta a tenyésztők számának csökkenését, abban rejlik, hogy a szederfák rügyezésekor az idő már annyira előre haladt, hogy a tenyésztés elkerülhetlenül beleesik az aratási időben. Ez természetesen ugy az egyik, mint a másik vállalkozást nagyban feszélyezi.

2. lap

De nem tagadható, hogy szintén befolyással volt a tenyésztők számának csökkenésére a selyemtenyésztés ellen irányult izgatás, mellyel még magasabb árt akartak kierőszakolni a gubóért.

Ugyan nem helyezek nagy sulyt azon izgatásra, mely a tenyésztők lebeszélésére irányul, de mégis komoly következményei lehetnek annak különösen beváltás alkalmával, a midőn több száz tenyésztő jön össze s ezen alkalommal legjobban érvényesithetik befolyásukat a bujtogatók.

Ezért, tekintetbe véve azt, hogy a gubóbeváltás mintegy 15 nap mulva kezdetét veszi, azon kérelemmel fordulok Nagyságodhoz, miszerint lehető sürgősen méltóztatnék intézkedni, hogy a gubó beváltás ideje alatt a beváltó helyiségben elegendő számban legyenek olyan közegek, a kik felelősek lesznek a rend fenntartásáért.

A beváltó állomások jegyzékét van szerencsém ide mellékelni.

Tett kegyes intézkedéséről szives értesitését kérve fogadja Nagyságod kiváló tiszteletemet.

Szekszárd, 1907 május hó 31.

[Az aláírás nem olvasható ki biztosan. A levélben említett állomásjegyzék a két képen nem látható.]

Kézzel írt feljegyzés a második lap alján

A Földm. Min. az [50677/IV. t. 12. – bizonytalan jelzet] levélben utasítja az alisp[ánt], hogy „elegendő számban legyenek jelen a rendfenntartásért felelős hatósági közegek, kiknek külön is feladatukká tétessék őrködni a felett, hogy lelketlen izgatók esetleg a beváltókat ne lázíthassák a [tenyésztési] intézmény ellen.”

Lemondás a megyei filoxérabizottság tagságáról

A kézzel írt levél átirata • 1885. augusztus 10.

Az átiratban feloldottam a sorvégi elválasztásokat, és helyenként egységesítettem a központozást. A bizonytalan olvasatokat szögletes zárójelben jelöltem.

1. lap

Nagyságos Ur!

Akkor, a midőn azon megtiszteltetésben részesültem, hogy a megyei phylloxera bizottságba [megválasztatám], elfogadhatónak véltem ezen tisztet, mert akkortájban egyrészt saját hivatalos teendőim nem voltak oly terjedelmesek mint jelenleg; másrészt pedig ezen tiszttel járó teendők is távolról sem jártak oly felelősséggel és követeltek annyi időt mint jelenleg.

Most azonban, a midőn a phylloxerának Tolna megye területén megállapított fellépése a legbehatóbb intézkedéseket komolyan követeli, saját hivatalos ügyeim pedig előre nem láthatott terjedelmet öltvén, kénytelen vagyok az országnak ezen megye területén kívül eső többi selyemgyár telepein több időt tölteni: a [szöllő gazda közönség] iránti kötelességemnek ismerem, a phylloxera bizottság rám nézve megtisztelő tagságáról lemondani, és helyet adni oly szakembernek, ki a jelen körülmények komoly követelményeihez képest szakismeretén felül az egész idejét is az ügynek szentelheti.

2. lap

Fogadja Nagyságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánitását.

Kelt Szegzárdon 1885 Augusztus 10-én.

[Aláírás: feltehetően Bezerédj Pál.]

[A kézzel írt iktatási feljegyzésben: Tolna vármegye; a szám feltehetően 8532.]

Bezerédj Pál selyemtenyésztő munkájának elismerése

Két levél átirata • 1909. október

A sorvégi elválasztásokat feloldottam, a központozást helyenként egységesítettem. A bizonytalan olvasatot szögletes zárójel jelöli. A lapszéli iktatási feljegyzések a képeken láthatók.

1. Simontsits Elemér alispán felhívása • Szekszárd, 1909. október 26.

Tolnavármegye alispánjától.
13696/1909

Tolnavármegye törvényhatósági bizottság t. cz. tagjainak!

A vármegye közönsége folyó évi oktober hó 16-án tartott rendes közgyülésében egyhangu lelkesedéssel elhatározta, hogy Bezerédj Pál ur Őméltóságát, a magyar selyemtenyésztés felvirágoztatása terén kifejtett hazafias és közhasznu, sikerekben gazdag önzetlen tevékenysége 30-ik esztendejének betöltése alkalmából üdvözli és hogy üdvözlő iratát, Őméltóságának a folyó évben még tartandó rendkivüli közgyülés alkalmából, az önként jelentkező törvényhatósági bizottsági tagok sorából vezetésem alatt megalakuló küldöttség utján adja át.

Midőn erről a t. cz. törvényhatósági bizottsági tag urat értesiteni szerencsém van, felkérem, hogy amennyiben ezen küldöttségben részt venni óhajt, elhatározását velem mielőbb közölni sziveskedjék.

A rendkivüli közgyülés határnapját annak jelzésével, hogy az minden valószinüség szerint folyó év deczember havában fog megtartatni, a szokásos módon annak idején közölni fogom.

Hazafias üdvözlettel
Szekszárd, 1909 évi oktober hó 26-án.

Simontsits Elemér
Tolnavármegye alispánja

2. Válasz a Löwy Mór Fiai cég levélpapírján • Simontornya, 1909. október 29.

LÖWY MÓR FIAI
Építési vállalkozók és fakereskedők
Az „Eternit” kerületi elárusítói
Simontornya.
Fióküzlet: Czecze.
Giró-számla az Osztrák-Magyar Banknál.
Folyószámla a Magy. ált. Hitelbanknál.
M. k. postatakarékpénztári cheque és clearing-számla 16343. sz.
Sürgönyczím: Löwy fakereskedő.
[Halvány bélyegző: „Telefon: 3” – a szám olvasata bizonytalan.]

Simontornya, 1909. október 29.

Nagyságos Simontsits Elemér úrnak
Tolnavármegye alispánjának,
Szekszárd

Szives felhivása folytán van szerencsém kijelenteni, hogy igazán örömömre szolgál, ha alkalmam nyílik Bezerédj Pál Őméltóságának elévülhetlen érdemeinek elismerése ügyében kiküldött bizottság tagjai közé sorakozhatni.

A küldöttségben részt veszek.

Legmélyebb tisztelettel
Löwy [az utónév rövidítése feltehetően „Jak.”]

A program névadói: a Bezerédj család

„Tanulhatnál ebből jó magyarom”: írók Tolna megye két nagy fiáról

A Tolnai Népújság cikkének átirata • 2001. február 27., 5. oldal

Az átiratban feloldottam a sorvégi elválasztásokat. A (…) jelölések az újságcikkben is szerepelnek.

Bezerédj István (1796–1856)

„Lehetetlen meg nem emlékezni Bezerédj István még egy irányú tevékenységéről, ha hozzávetőlegesen is teljessé akarjuk tenni a képet, amelyet róla gazdasági szempontból rajzoltunk meg, és ez a selyemhernyó-tenyésztés felkarolása. Nem volt kezdeményező e téren, hiszen már Mária Terézia alatt is volt némileg szervezett selyemtenyésztés Magyarországon, azonban ez a mozgalom többszöri feléledés után a XIX. század elején végleg hanyatlásnak látszott indulni. Bezerédj helyesen meglátta ennek a termelési ágnak mindkét irányú fontos és kedvező gazdasági és szociális hatását, tudniillik, hogy úgyszólván költség nélkül, házi munkával a külkereskedelem szempontjából értékes és nemzetközi kelendőségnek örvendő árut lehet előállítani és másrészt, hogy a legszegényebb néposztály, egyébként a mezőgazdaság keretében hasznosíthatatlan idejének felhasználásával úgyszólván beruházás és költség nélkül állandó tisztességes keresetre tehet szert. A maga szokott energiájával és lelkiismeretességével nyúl hozzá Bezerédj ehhez a témához is és egyrészt agitál a szederfaültetés és a selyemhernyó-tenyésztés népszerűsítése mellett, ugyanakkor pedig Hídján mintaszerű tenyészetet létesített, amelyet később feldolgozó berendezéssel is kiegészít úgy, hogy úgy ő maga, mint később özvegye számos díjban és egyéb kitüntetésben részesült a Hídján termelt selyem révén.

(…) Bezerédj István nem volt a szó mai értelmében vett közgazda, nem támaszkodott különösebb gazdasági ismeretekre és elméletekre, mint ahogy nem is volt teoretikus általában. Mégis többet tett a szabadságharc leverése után kényszerű visszavonulásával hamar véget ért közszereplése alatt az ország gazdasági szervezetei életre hívása és fejlesztése terén, mint kortársai legnagyobb része.

(…) Azt merném mondani, hogy Bezerédj elgondolásaiban csírájában ott élt a mai magyar gazdasági szervezet, az akkori gazdasági ismereteknek megfelelő alakban. Azt, amit hatalmas lendülettel propagált, az önálló magyar ipar, kereskedelem, közlekedés és hitelszervezet, az arányos teherviselés, a földművesnép földhöz juttatása, a gazdasági vérkeringés biztonságát szolgáló törvényes intézkedések stb., időközben mind megvalósult, és e tekintetben nem állunk hátrébb a minket körülvevő nemzeteknél.”

Dr. Simontsits Elemér

Bezerédj Pál (1848–1918)

„A mi Bezerédjink azonban meglepő kivétel volt. Először is a szokottnál nagyobb műveltségre tett szert, utazott a külföldön, megismerte az európai kultúrát a forrásainál, látta, hogy a nemzetek nemcsak szavalnak, hanem dolgoznak és dolgoztatnak. Elhatározta, hogy ő is valami nemzeti munkához lát. De nem úgy, mint a több vasalt nadrágos gentry, hogy főszolgabíró lesz, vagy főispán (erre a munkára van elég ember), hanem egy ajánlatot adott be a kormányhoz, hogy selyembogarakat fog tenyészteni, hogy azzal a selyemtermelést honosítsa meg az országban.

(…) A tolnamegyei nemes urak a fejüket csóválták: – Hát azért törültük el mink a jobbágyságot, hogy most az erős ember helyett a gyenge férget vigyük robotra? No már azt mégse teszi magyar ember.

Bezerédj azonban állhatatos maradt, a kormány tehát megbízta, – mert Bezerédj nem kért fizetést. Nagy hévvel, buzgalommal látott neki a selyemtenyésztés meghonosításához. Képzelni, mekkora emberfeletti szívósság kellett, kiállani a gúny nyilait itt, ahol ugyan virágzott a kormánybiztosi intézmény, de legalább valami folyónak volt az ember kormánybiztosa, nem bogaraké; még nehezebb volt kapacitálni másokat itt, ahol a nép nem is bírja másképp elképzelni Isten nyitott kezét, mint a búzatermésben. (…)

Szekszárd és vidéke ma már valóságos selyemország. A vízcsöpp kivájja a követ. Bezerédj buzgalmát siker koronázta. A közönynek olyan jégtábláit törte szét, hogy szinte csodaszámba megy; ma már ezrek és ezrek foglalkoznak lázas kedvvel a selyemtenyésztéssel. És 1905-ig hatvanegy millió koronát vettek be a selyemtermesztők hatvanegy millió korona! (…)

Tanulhatnál ebből, jó magyarom, aki pipaszóval lesed az esőt a házad ambitusán a búzavetéseidre, hogy nincsenek a világon az emberi dicsőség számára se kis dolgok, se nagy dolgok, a dolgok egyforma dolgok, de vannak kisebb-nagyobb szeretetek és komoly, férfia, vagy kevésbé komoly akaratok, melyekkel a dolgokat végezd s ez akaratok mértéke szerint lészen tied az ország, a hatalom, dicsőség, – amen.”

Mikszáth Kálmán

A hídjai gazdaság szegődményjegyzéke (1897)

A szegődményjegyzék átirata • 1897

A három lap nyomtatott szövegének átirata. A központozást, a szóközöket és néhány írásmódot egységesítettem; a lapváltásnál megismételt mondat egyszer szerepel. A margóra írt számok a képeken láthatók. Rövidítések: K = korona, hl = hektoliter, nszöl = négyszögöl; b = búza, r = rozs, á = árpa. Ahol a jegyzék nem ír ki mértékegységet, az átirat sem pótolja.

A szegődményjegyzék tulajdonképpen kimutatás arról, hogy negyedévenként hány hl búzát, rozsot, árpát és sót kaptak a szegődöttek, azaz azok a személyek – díjazásként –, akik állandó munkában voltak, mint például a vincellér, a csikós, az inas és a többi alkalmazottak.

I. Egyház és iskola

Lelkész: 300 K + 3 öl fa.

Tanító: 200 K + ellátás.

II. Tiszti személyzet

Kasznár: 1200 K + 2400 nszöl tengeri, 200 nszöl kenderföld + egész évre 3 tehén és 6 disznó.

Írnok: 180 K + ellátás.

Orvos: 100 K.

III. Kastélyszemélyzet

Inas: 300 K + 5 hl búza, 14 hl rozs, 4 hl árpa, 14 kg só, 2400 nszöl tengeri, 200 nszöl kenderföld és 1 tehén.

Inasgyerek: 60 K + ellátás.

Két kocsis: 50–50 K, 5–5 b, 10–10 r, 6–6 á, 28–28 só, 1200–1200 nszöl tengeri, 200–200 nszöl kender, 1–1 tehén, 3–3 disznó, 1–1 pár bakancs, dolmány, mellény, nadrág.

Kertész: 1000 K + 6 b, 10 r, 6 á, 28 só, 1800 nszöl tengeri, 200 nszöl kender, 1 tehén, 3 disznó. [A 6 előtt bizonytalan jel látható.]

Kertészbojtár: 40 K és a kastélyban élelmezés.

IV. Nyugdíjasok

Kertész: 63 K + 3 b, 5 r, 3 á, 14 só, 1200 nszöl tengeri, 200 nszöl kender, 1 tehén, 3 disznó.

5 béres fejenként 25 K.

V. Kézműves személyek

Gépész: 200 K + 8 b, 16 r, 6 á, 28 só, 2400 nszöl tengeri, 200 nszöl kender, 2 tehén, 4 disznó, 3 hl munkásbor.

Bognár: 70 K + 6 b, 14 r, 5 á, 28 só, 2400 nszöl tengeri, 200 nszöl kender, 1 tehén, 3 disznó.

Kőműves: 60 K + 6 b, 14 r, 5 á, 28 só, 1200 nszöl tengeri, 200 nszöl kender, 1 tehén, 3 disznó, 1 hl munkásbor.

Nádazó: 32 K + 7 b, 12 r, 4 á, 28 só, 1200 nszöl tengeri, 200 nszöl kender, 1 tehén, 3 disznó.

VI. Gazdasági személyzet

Béresgazda: 42 K + 8 b, 14 r, 4 á, 28 só, 1200 nszöl tengeri, 200 nszöl kender, 1 tehén, 3 disznó.

(E kategória mindegyike 1200 nszöl tengerit, 200 nszöl kendert, 1 tehenet és 3 disznót kapott.)

Csősz: 62 K + 7, 12, 4, 28.

Szérűpásztor: 7, 12, 4, 28.

2 igás kocsis: 40–40 K + 5–5, 10–10, 6–6, 28–28.

13 szekeres béres fejenként: 32 K + 7, 12, 4, 28.

4 kisbéres fejenként: 28 K + 5, 8, 4, 28.

Malacos: 32 K + 3 b, 8 r, 600 nszöl tengeri.

VII. Faiskola – szőlő

Fakertész: 63 K + 6 b, 10 r, 6 á, 28 só, 1800 nszöl tengeri, 200 nszöl kender, 1 tehén, 3 disznó.

2 vincellér: 32–32 K + 7–7 b, 12–12 r, 4–4 á, 28–28 só, 1–1 tehén, 3–3 disznó, 1200–1200 tengeri, 200–200 kender.

VIII. Ménes

Csikós: 28 K + 5 b, 8 r, 4 á, 28 só, 1200 nszöl tengeri, 200 kender, 1 tehén, 3 disznó.

Csikós: 48 K, kastélyban élelmezés, 1–1 téli, nyári öltözet, 1 pár csizma, 1 pár cipő.

IX. Szarvasmarha-tenyésztés

Gulyás: 32 K + 7 b, 12 r, 4 á, 28 só, 1200 nszöl tengeri, 200 kender, 1 tehén, 3 disznó.

Gulyásbojtár: 48 K + 4 b, 8 r, 2 á, 20 só, 600 nszöl tengeri, 200 kender, 1 disznó.

Tehenész: 32 K + 7 b, 12 r, 4 á, 28 só, 1200 nszöl tengeri, 200 nszöl kender, 1 tehén, 3 disznó.

3 tehenészbojtár: 48–48 K + 4–4 b, 8–8 r, 2–2 á, 20–20 só, 600–600 nszöl tengeri, 200–200 nszöl kender, 1 disznó.

X. Sertéstenyésztés

Urasági kanász: 32 K, 7 b, 12 r, 4 á, 28 só, 120 nszöl tengeri, 200 nszöl kender, 1 tehén, 2 disznó.

2 kanászbojtár: 48–48 K + 4–4 b, 8–8 r, 2–2 á, 20–20 só, 600–600 tengeri, 200–200 kender, 1–1 disznó.

Cselédkanász: 28 kg só, 1200 nszöl tengeri, 200 nszöl kender, 1 tehén, 3 disznó.

XI. Juhtenyésztés

3 juhász: 32–32 K + 5–5 b, 8–8 r, 4–4 á, 14–14 só, 1200 nszöl tengeri, 200 nszöl kender [a lapon: „kenger”], 1 tehén, 3 disznó.

XII. Selyemtenyésztés

Selyemfelügyelő: 300 K és a terményekért 32 K.

Selyemtakács: 28 K + 5 b, 8 r, 4 á, 28 só, 1200 nszöl tengeri, 200 nszöl kender, 1 tehén, 3 disznó.

Összesítés a harmadik lapon

A selyemtenyésztésben és a feldolgozásban résztvevő személyek járandósága együttesen: 4091 K, 303 hl búza, 564 hl rozs, 200 hl árpa, 1148 kg só, 52,5 hold tengeri, 9000 nszöl kenderföld, 43 tehén, 125 disznó.

Kézzel írt magyarázatok a harmadik lapon

Kasznár: A tiszttartónál egy fokkal alacsonyabb rangú szakember, uradalmi alkalmazott.

Vincellér: Szőlőgondozással megbízott szakember.

Selyemtenyésztők jutalmazása a Bezerédj István-féle alapból

A 3384/1901. számú levél átirata • 1901. május 7.

A sorvégi elválasztásokat feloldottam, az írásjelek körüli szóközöket egységesítettem. A gubótermés adatait a levél kilogramm–dekagramm jelöléséből tizedesvesszővel, kilogrammban adtam meg.

[Nyomtatott fejléc]

A FÖLDMIVELÉSÜGYI
M. KIR. MINISTER
A SELYEMTENYÉSZTÉS
EMELÉSE CZÉLJÁBÓL
KIKÜLDÖTT
MEGHATALMAZOTTJA.

3384/1901. szám.

Nagyságos alispán úr!

Folyó évi 5.256 számú becses átirata értelmében van szerencsém alább felsorolni azon selyemtenyésztőket, kik gubótermésük után a Bezerédj István-féle alap kamataiból 1900 évre megjutalmazandók volnának:

Felhasználva ezen alkalmat engedje meg Nagyságod, hogy az ügyre nézve a következőket adhassam elő:

Tudom, hogy évek előtt is többször egymásután egy és ugyanazon egyén kapta az első díjt, t. i. néhai Löwenstein Lipót akkori hidjai selyemtenyésztési felügyelő.

Özvegy Bezerédj Istvánné, a ki az alapítványt tette, később úgy intézkedett, hogy nem Löwenstein Lipót kapta az első díjt, hanem az utána következők, mert nem tartotta igazságosnak, hogy mindig egy és ugyanazon egyén kapja a legnagyobb jutalmat.

Ezen intézkedésénél az alapító különösen abból indult ki, hogy azok, a kik állásuknál fogva azon helyzetben vannak, hogy aránylag könnyebben több gubót termelhetnek, több jövedelemre is tesznek szert s ezt körülményeiknél fogva könnyebben is elérik.

Ebből látható, hogy az alapítónak azon intentiója volt, hogy ösztönzésül inkább a kisebb tenyésztők jutalmaztassanak meg és pedig minél többen.

Megvallom, hogy én is megfelelőbbnek tartanám az ügyre nézve, hogy egy és ugyanazon egyén ne kapjon többször egymásután díjt, a mint ez az idén is történik, a midőn Szarka Dezső jegenyési és Aldorfer Lipót kajmádi intéző most másodszor. Bán János takács, bölcskei lakos pedig harmadszor egymásután részesül jutalomban.

Ezért talán határoznék el, hogy az a ki egy évben kapott jutalmat, csakis öt év leforgása után részesüljön ismét jutalomban, ha gubótermése után erre érdemes lesz. Ily módon többen részesülnének jutalomban és jobban serkentenők a népet a tenyésztésre.

Kérek szíves tudósítást, hogy ezen ajánlatom Nagyságodnak tetszésével találkozik-e és mi volna a teendő részemről, hogy ezen felfogásnak érvényt szerezzek?

Fogadja Nagyságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását.

Szegzárd, 1901 május hó 7.

[Az aláírás nem olvasható ki biztosan.]

[Címzés az első lap alján]

Nagyságos Dőry Pál úrnak
Tolnavármegye alispánja

446-os Perczel Dezső alispánnak írt levél

A kézzel írt levél átirata • 1887. március 28.

A sorvégi elválasztásokat feloldottam. A szögletes zárójelek az átirathoz fűzött megjegyzéseket jelölik.

[Nyomtatott fejléc]

A földm. ipar- és kereskedelemügyi
M. KIR. MINISTER
A SELYEMTENYÉSZTÉS
EMELÉSE CZÉLJÁBÓL
KIKÜLDÖTT
MEGHATALMAZOTTJA.

446/1887. szám.

Nagyságos alispán úr!

A selyemtenyésztés körüli ismereteknek tudományos alapon minél tágabb körben leendő terjesztése képezvén ezen nemzetgazdászati szempontból is kétségtelenül fontos iparág fejlesztésének egyik főrugóját: működésem nem mellőzhető kellékének ismertem fel, hogy ügykörömbe eső megyék több pontjain szakférfiak által kiválóan a néptanitók, – de bármily más rendű érdeklődők számára is legalább nehány napra terjedő előadásokat tartassak.

Ily rövid tanfolyam szerveztetett megyénkben N-Dorog községében is e hó 20-án; mely alkalomból oda gyűlt hallgatók a község elöljárósága által oly előzékenységgel fogadtattak és láttattak el ingyen szállással, hogy indítatva érzem magamat N-Dorog érdemes elöljáróságának ezen az ügy horderejének felismerésére következtethető buzgó érdeklődéseért elismerésemet és köszönetemet nyilvánítani.

Midőn erről Nagyságodat értesíteni szerencsém van, teszem ezt azon tiszteletteljes kérelemmel, miszerint méltóztatnék szintén, N-Dorog érdemes elöljáróságának ezen mindenesetre példás hazafiai eljárásuk fölötti alispáni megelégedését, a további buzdítás és mások serkentésére való tekintetből, kegyesen nyilvánítani és őket arról értesíteni.

Nagyságodnak kiváló tisztelettel maradván

Kelt Szegzárdon 1887 Márczius 28-án

kész szolgája
Bezerédj Pál

[Címzés az első lap alján]

Nagyságos
Perczel Dezső alispán úrnak
Szegzárdon