Hidjától a tolnai selyemgyárig

A reformkorban a Bezerédj család hidjai otthona Tolna vármegye egyik olyan találkozóhelye volt, ahol a vendégek politikáról, művelődésről és gazdálkodásról beszélgettek. Bezerédj István országgyűlési követként a jobbágyfelszabadítás ügyét képviselte, hidjai birtokán pedig a selyemhernyó-tenyésztéssel is foglalkozott.

Bezerédj Amália a hidjai óvoda és iskola ügyén dolgozott. A helybeli gyerekeknek és kislányának, Flórinak is szánta a Flóri könyve című művét. Versei, képei és dalai a magyar gyermekirodalom korai, jelentős alkotásává tették a könyvet. A kéziratot Amália halála után István rendezte sajtó alá.

A család selyemtenyésztő munkáját Bezerédj Pál országos léptékben folytatta. Az emléktúrák iratai megmutatják, hogyan szervezték a tenyésztők oktatását, osztottak selyemhernyópetét, ösztönözték a hernyók táplálékát adó fák ültetését, és szabályozták a gubók átvételét.

A TOVÁBB Szabadidős Társaság kerékpáros emléktúráinak célja a hidjai Bezerédj-síremlék. A hozzájuk kapcsolódó gyűjtemény évenként rendezi a megemlékezésekhez válogatott dokumentumokat. A túra éve így gyakran jóval későbbi, mint a bemutatott irat kelte.

Bezerédj Pál 1880-ban kapott megbízást a hazai selyemtenyésztés megszervezésére. A tolnai fonoda építése 1898-ban kezdődött, és 1900 áprilisában indult meg a termelés. Olasz gépeket állítottak munkába, a magyar dolgozókat olasz szakmunkások tanították be.

A fonodában meleg vízben fellazították a gubók szálait, majd több gubó finom szálát egyesítve készítették a nyersselyemfonalat. A digitális emlékszoba gépeken és egykori dolgozókról készült fényképeken keresztül mutatja be ezt a munkát.

A gyár már a hernyóselyemfonás 1971-es befejezése előtt új technológiát vezetett be. 1969-ben indult a fonalterjedelmesítő üzem Steinbach Ferenc vezetésével. A szintetikus fonalakat sodrással és hőkezeléssel tették hullámosabbá, így azok dúsabbá váltak. A részleg a fénykorában közel kétszáz embernek adott munkát. Utolsó gépét 2008-ban szerelték le; addigra az üvegszövet gyártása került előtérbe.

Steinbach Ferenc az ipartörténet két korszakát is megörökítette: ő írta és szerkesztette a Tolnai Városvédő Egyesület 2004-es emlékszoba-kiadványát, később pedig dokumentumok és egykori munkatársai visszaemlékezései alapján megírta a fonalterjedelmesítő üzem történetét.

A gyár későbbi korszakáról a TEOL cikkében