A hernyóselyem kultúrája

A kézirat a magyar selyemtenyésztés előzményeitől követi Bezerédj István és Pál munkáját. Hidján a tenyésztés és a feldolgozás még egy gazdasághoz kötődött. Az országos szervezés később különálló tenyésztőhelyeket, raktárakat és fonodákat kapcsolt össze.

Tolnán az új fonoda és a betanítás együtt teremtette meg a termelés feltételeit. Az Emlékszoba korabeli csoportképei és fennmaradt gépei az épület története mellé az ott dolgozókét is odateszik.

• A fonoda vezetői és dolgozói egy korabeli fényképen →

A gubót feldolgozó gépsoron többféle munka folyt egymás mellett. A gubók meleg vizes előkészítése után a fonók keresték meg és fogták össze a finom szálakat. A fonal egyenletessége a gép beállításán és a dolgozó figyelmén egyaránt múlott.

A fonás után a motringokat kezelték, tisztították és ellenőrizték. A technológiát bemutató külön oldal ezeket az egymásra épülő műveleteket képekkel is megmutatja.

A tanulmány az „orfelinát” néven is említett munkásnőotthon létrehozását a fonodák munkaerőigényével és a gondozásból kikerülő lányok helyzetével hozza összefüggésbe. A tolnai épület közvetlenül a fonoda mellé került. Konyha, étkező és lakóhelyiségek is tartoztak hozzá.

A szerző a tolnai példát más városok otthonaival is összeveti. A korabeli jelentésekből, az elszámolási könyvből és a visszaemlékezésből különböző nézőpontok rajzolódnak ki.

• Az otthon homlokzati rajza az Emlékszobában →
• Csoportkép az otthon lakóival →

Az otthon lakhatást és ellátást adott, miközben a lányok gyári munkát végeztek. A munkarend mellett az intézmény házirendje és a felügyelet is meghatározta a mindennapjaikat. A keresetből étkezési hozzájárulást vontak le, a megmaradó összegeket pedig a lakók nevére vezetett könyvecskékben tartották nyilván.

Az intézmény történetéhez a lehetőségek és a korlátok egyaránt hozzátartoznak: a tanulmány az ellátás és a díjazás mellett a fegyelmezési szabályokat és a kiadások ellenőrzését is leírja.