Bezerédj Pál és az országos selyemtenyésztés

A tanulmány a magyarországi selyemtenyésztés korábbi kísérleteitől jut el a hidjai birtokig. Itt Bezerédj István eperfákat ültettetett, és a selyemhernyók gondozására tanította a helyieket. A tenyésztéshez feldolgozás is kapcsolódott: a birtokon a gubótól a szövésig több munkafázist meg lehetett ismerni.

Bezerédj Pál ezt a tapasztalatot vitte tovább. Külföldön is tanulmányozta a selyemipart, Hidján pedig saját gazdaságában alkalmazhatta, amit tanult. Az 1879-es székesfehérvári ipari kiállításon hidjai selyemtermékeket is bemutatott.

1880-ban Bezerédj Pál megbízást kapott a hazai selyemtenyésztés szervezésére. Szekszárdon létrehozta az Országos Selyemtenyésztési Felügyelőséget. A központ és a helyi felügyelők között jelentések, szabályrendeletek és útmutatók közvetítették az egyes teendőket.

A központ külön foglalkozott a faiskolákkal és a fásításokkal, a hatósági levelezéssel és a pénzügyekkel. A kézirat számos példát hoz arra, miként oldottak meg egy helyben jelentkező problémát úgy, hogy más községekben is követhető legyen a megoldás.

A hálózatban tanfolyamokon ismertették a hernyók nevelését, a tenyésztőhelyiség előkészítését és a gubók kezelését. A felügyelők munkájához az oktatás és a helyszíni ellenőrzés egyaránt hozzátartozott.

Az emléktúrák gyűjteményében megőrzött 1887-es levél egy nagydorogi tanfolyam hátterét mutatja meg: a hallgatókat a helyi elöljáróság fogadta és elszállásolta.

• Az 1887-es nagydorogi levél és átirata →

A hernyók etetéséhez sok eperfalevélre volt szükség. A felügyelőség magokat és facsemetéket osztott, faiskolákat felügyelt, és a helyi ültetéseket is számon tartotta. A tenyésztés évente a pete előkészítésével és keltetésével indult újra.

A tenyésztők a kész gubót beváltóhelyre vitték. Az átvételnél a gubókat megvizsgálták, minőség szerint válogatták és megmérték. A beváltásról és a szállításról szóló fejezetekből követhető, hogyan jutott el a községekben megtermelt gubó a raktárakba, majd a fonodába.

• Korabeli iratok a tenyésztésről és az eperfákról →

A helyi tenyésztés és az országos feldolgozás a raktárakon és a fonodákon keresztül kapcsolódott össze. A tolnai fonoda építése 1898-ban kezdődött, a termelés 1900-ban indult. A szerző az építkezések mellett a kiállításokra, az új technológiákra és a fonodák mellett megnyitott otthonokra is kitér.

A tanulmány végén közölt adatok a gubótermelést, a tenyésztők bevételeit és a fásítás mértékét is bemutatják. A kötet jegyzetei segítenek visszakeresni, melyik adat milyen jelentésből vagy levéltári iratból származik.

• A tolnai fonoda az Emlékszobában →